Halálbüntetés: Magyarországon nincs, de sokak szerint lenne rá igény

A halálbüntetés ügye ismét terítéken van Magyarországon, miután a kormány egyik legbefolyásosabb minisztere, Lázár János az általa megtartott sajtótájékoztatókon, nyilatkozatokban rendre elmondja, ő a gyermekek bántalmazói esetében visszaállítaná a legszigorúbb büntetési nemet, ahogy fogalmazott: „a pedofíliát tűzzel-vassal kell irtani”. S vannak olyan közéleti szereplők is – például Trombitás Kristóf –, akik hasonlóan vélekednek.

De nemcsak nálunk vetődik fel ez a kérdés időről-időre, hanem – elsősorban – a polgári demokratikus berendezkedésű államok gyakorlatilag mindegyikében, különösen akkor, ha valahol rendkívül súlyos bűncselekmény történik. Ilyenkor hatalmas a társadalom felháborodása, sokan – többnyire érthető okokból – 

A politikusok egy – bár kisebbik – része szerte a világon egyetért ezzel a büntetési nemmel, és ők olykor hangot is adnak a véleményüknek, annak ellenére is, hogy ezt számos nemzetközi egyezmény tiltja. Erre jó példa Szerbia esete is, ahol tavaly Aleksandar Vucic szerb elnök is felmelegítette a témát, bár tisztában van vele, ha országát be akarja léptetni az Európai Unióba, erről az ötletéről le kell tennie.

Magyarországon sem Lázár az egyetlen politikus, közszereplő aki az elmúlt évtizedekben – mióta az Alkotmánybíróság 1990 végén eltörölte a halálbüntetést, mondván, a büntető törvénykönyv erre vonatkozó rendelkezései az élethez és az emberi méltósághoz való jog lényeges tartalma korlátozásának tilalmába ütköznek –, támogatta vagy legalábbis megfontolandónak tartotta a legszigorúbb büntetés visszaállítását a legbrutálisabb emberölések esetében.

a gyakran populista húrokon játszó MSZP-s Horn Gyula is eljátszadozott a gondolattal, de az őt megelőző miniszterelnök Boross Péter sem utasította el a halálbüntetést, sőt. 

Orbán Viktor is megszólal időnként, főleg, ha a társadalmat nagyon megrázó bűncselekmény történik. Ilyen volt többek között a nyolc áldozattal járó móri bankrablás vagy a kaposvári trafikos meggyilkolása. Szerinte a kérdést napirenden kell tartani, s bár ő az élet pártján áll, ha csak a halálbüntetés bevezetésével lehet megvédeni az ártatlan embereket, akkor ezt meg kell tenni, ugyanakkor tisztában van azzal, hogy a nemzetközi egyezmények ezt nem engedik meg.

Korábban elsősorban a Jobbik, az utóbbi időben inkább a Mi Hazánk veti fel időnként ezt a kérdést. Toroczkai László –  mint ahogy azt néhány évvel ezelőtt nyilatkozta – a védtelenek, a gyerekek, idősek sérelmére elkövetett életellenes cselekmények elkövetőit végeztetné ki, szerinte ennek a visszatartó erejét kutatások bizonyítják. 

Toroczkai érve egy a sok közül – bár ezt is sokan vitatják –, amely a halálbüntetés mellett szól, ezenkívül van még sok, de legalább ennyi ellenérvet is fel lehet hozni. A világ legtöbb országában kutatók ezrei írnak tanulmányokat erről, a témának több könyvtárnyi irodalma van, s a két oldal képviselői eddig nem tudták egymást meggyőzni, s ez valószínűleg így lesz még néhány ezer évig. Hiszen a kérdésnek 

Magyarországon a jogtudósok, kutatók, egykori bírók, ügyészek is megosztottak ebben a kérdésben, bár tény, a többségük ellenzi. A munkakörüknél fogva az ügyvédek zöme is ez utóbbiak közé tartozik, de érdekesség, hogy az egyik legismertebb védő, a gyakorlatilag haláláig – 95 évet élt – praktizáló Bárándy György visszaállította volna a halálbüntetést, ha rajta múlik.

***

A halálbüntetés melletti érvek – rendkívül leegyszerűsítve – a következők: 

*Elrettenti a potenciális bűnelkövetőket, hiszen sokan nem kockáztatják meg, hogy halálra ítéljék őket. 

*Az igazságosság csak így teremthető meg bizonyos nagyon durva bűncselekmények — például szándékos, különösen kegyetlen gyilkosságok — esetén.

*Az elkövető a halála után nem jelenthet veszélyt a társadalom egyik tagjára sem.

*Olcsóbb, mint az életfogytiglan tartó börtönbüntetés, hiszen az elkövetőt így nem kell a haláláig ellátni. 

*Az áldozatok hozzátartozói sok esetben elvárják, hogy kivégezzék azt, aki megölte, megnyomorította a szerettüket, számukra csak ez jelent megnyugvást.
Akik a nyugati demokráciákban a halálbüntetés pártján vannak – elsősorban a döntéshozók, az igazságszolgáltatás résztvevői, a szakértők, kutatók –, azok is csak kivételes büntetési nemként és csupán a legsúlyosabb, élet elleni, többszörös minősítésű bűncselekmények esetén tartják elképzelhetőnek a halálbüntetést.

Nagyon sokan azonban semmiféle körülmények között sem tartják helyesnek, indokoltnak. Ők az alábbiakkal érvelnek:

*Nem bizonyított, hogy elrettentő hatása lenne, nem csökkenti jelentősen a súlyos bűncselekmények számát. Sok szakértő úgy véli, csupán a büntetés elkerülhetetlenségének van ilyen következménye.

*Embertelen és megalázó büntetés, amely sérti az élethez való alapvető és alkotmányos jogot. Minden végrehajtási mód kegyetlen, embertelen, nem létezik tehát humánus kivégzés. Bármily gyorsan lezajlik is, szükségszerűen valamekkora fájdalommal, szenvedéssel jár. 

*Az alkalmazása sok esetben diszkriminatív, azok ellen gyakrabban alkalmazzák, akik kevésbé tudják magukat megvédeni vagy nincs lehetőségük megfelelő jogi védelmet találni. 

*A modern igazságszolgáltatásnak nem lehet célja a megtorlás, a szemet szemért elv alkalmazása, meg kell adni az esélyt a rehabilitációra, még úgy is, hogy az elkövető sohasem szabadul a börtönből.

*Egy diktatúrában alkalmas módszer lehet a politikai ellenfél likvidálására.

*Bármilyen alapos, körültekintő az igazságszolgáltatás szerveinek a munkája, sohasem zárható ki a tévedés lehetősége, és ha már egyetlen ártatlan embert kivégeznek, a halálbüntetés elfogadhatatlan.

***

Az ellenzőknek talán ez utóbbi a legfontosabb és valójában támadhatatlan érve. Az Egyesült Államokból szinte havonta érkezik olyan hír, hogy az egyre korszerűbb technikai berendezéseknek, eljárásoknak – elsősorban a DNS-vizsgálatoknak – köszönhetően évtizedekkel később derül ki, hogy valaki ártatlanul volt börtönben és most szabadon engedik. Az is borzasztó, ha valakit jogtalanul tartottak fogva 20-30 évig, de legalább megmaradt az élete, és a tetemes kártérítésnek köszönhetően legalább a hátralévő idejét gondtalanul, anyagi jólétben töltheti el. Egyébként épp a korrigálás lehetősége a legfőbb oka, hogy Amerikában a jogerős ítélet kimondása és a halálbüntetés végrehajtása között évtizedek telnek el.

Ha akkor lett volna halálbüntetés, nagy valószínűséggel halálos ítéletet szabott volna ki a bíróság Kaiser Edére és Hajdú Lászlóra, akiket jogerősen elítéltek, holott pár évvel később csak véletlenül derült ki, hogy nem ők, hanem mások követték el a szörnyű bűntettet. 

Egyébként a nyugati demokráciákat – kivéve az Egyesült Államokat, ahol 27 államban engedélyezett a halálbüntetés, de közülük hatban moratóriumot rendeltek el, 23-ban pedig tiltott – leszámítva még mindig elég sok helyen alkalmazzák a legdurvább büntetési nemet. Az Amnesty International 2023-ban tizenhat országban összesen 1153 kivégzést dokumentált, ami 31 százalékos növekedés a 2022-ben regisztrált 883 esethez képest. Ez a szám 2015 óta – ekkor 1634 kivégzést rögzítettek – a legmagasabb, amit az AI valaha feljegyzett.

A legtöbb ember életét Kínában veszi el az állam, ezres nagyságrendben, de a pontos szám nem ismert, mert az államtitok, ezenkívül 2023-ban Iránban (legalább 853), Szaúd-Arábiában (172), Szomáliában (legalább 38) és az USA-ban (24) hajtottak végre nagyobb számban halálbüntetést, továbbá Észak-Koreában is, de erről érthető okokból nincs adat.

Ma kizártnak tűnik, hogy Magyarország is felkerül erre a listára, annak ellenére, hogy az Orbán-kormány általában a szigorítás pártján áll. Sokak véleménye szerint a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés megfelelően kiváltja a halálbüntetést, mert végleg izolálja a legelvetemültebb bűnözőket, és azok igényeinek is megfelel, akik a bosszúra esküdnek, mert borzasztó érzés lehet azzal a tudattal élni, hogy a saját lábukon soha nem fogják elhagyni a börtönt. 

Nyitóképünk archív: Egy jelképes bitófára felakasztott bábu árnyéka vetül a földre Debrecenben, a Piac utca és a Hatvan utca sarkán, ahol Rubi Gergely, a Jobbik országgyűlési képviselője és Kulcsár Gergely, a párt Hajdú-Bihar megyei elnöke tartott sajtótájékoztatót a halálbüntetés visszaállításával kapcsolatban 2012. szeptember 21-én. Czeglédi Zsolt, MTI/MTVA